Operation Transfer Girl

Meglepő módon ma is blogolok egyet, bár már alukálnom kéne, hiszen holnap korán-kelés-utolsó-cuccok-bepakolása-kocsiba-pattanás van. Hihetetlen, hogy csak tegnap írtam az előző izgalmas hétvégémről és újabb áll előttem. Igaz, a legtöbb embernek holnap hétköznap lesz, csak mi élvezzük azt a kiváltságot, hogy számunkra már szabadság van. Vagyis nem nekem, nyilvánvalóan, hiszen már/még/most nem dolgozom. De Apuék igen. Szülinapi ajándékom egyik része, hogy ellátogatunk péntek-szombat-vasárnap Fowey-ba, ahol Apuék már jártak, és imádták. Mivel nem tudom, hogy lesz-e ott internet, gondoltam most írok róla kicsit, aztán biztos vagyok benne, hogy ki fogom egészíteni képekkel, élményekkel, ahogy azt kell. Fowey Fowey Anglia nyugati részén található, a legdélebbi csücsökben, Cornwallban. A városka a Fowey folyó torkolatánál helyezkedik el, körülbelül az 1300-as években alapult. Vízparti településként kikötőként is funkcionál, fő gazdasági forrása a kereskedelem. Híres ezenfelül vízi ...

Ezer bocs és 100 kismackó, amiért nem írtam egy jóideje. Ugyanis terveztem, hogy írok vasárnap este. Aztán az elhúzódott. Hétfő este. Túl fáradt voltam. Kedd este más dolgom volt. És ím itt a szerda este. Hogy napközben mit csináltam? Semmit. De az este... Na az való a blogolásra. El akartam mesélni, mivel is telt a hétvége, mert jó eseménydús volt... Bátyám jött és meglátogatott minket, amíg még én is itt tartózkodom. Péntek este érkezett, szegény Irist addigra teljesen hatalmába kerítette a betegség, amit sajnos tőlem kapott el. :( De azért lejött hozzánk vacsorázni, jót beszélgettünk közben, bár akkor még én is javában fájlaltam a torkom, de nem is számított, inkább bátyámat kérdezgettük, s ő mesélt is. Brancaster Beach Szombatra tengerparti sétát terveztünk, mondván, hogy nekünk betegeknek milyen jót fog tenni a sós levegő. Igen ám, csak az a "strand", ahova terveztünk eljutni, kocsival kevésbé megközelíthető, ennek örömére mi megközelítőleg 1 órát sétáltunk,...

Mint ahogy ígértem, itt egy poszt a mai nap eredményéről. Kicsit átrendeztem a cuccaimat fenn a kisszobában, bár lényegében egyik bőröndből a másikba, szatyorból szatyorba rámoltam, de legalább rendszerezve vannak a dolgok. Nem mondom, hogy sok időbe telt, de azért másfél órát igénybe vett. Alatta ment valami youtube mix, amíg le nem merült a gépem. Igazából nem meglepő módon, próbáltam listát készíteni a ruhadarabjaimról. Mondom, hogy nem meglepő, ha olyan kedvemben vagyok, táborok előtt néha, de fellépés előtt mindig készítek, de csak azért, hogy húzzam az időt, ne kelljen kapkodni. Lebuktam! Nos a listáról pontos adatokat nem közölnék, bár ha nagyon igyekeznék, akár egy matekpéldát is összehozhatnék. Kb. kétszer annyi harisnyám van, mint kendőm, Több a zokni, mint a bugyi és melltartó együttvéve, Nagyjából ugyanannyi szoknyám és nadrágom van, Minden alsóra jut két felső, Ruhákból ellennék egy hétig is! Nem sikerült sajnos akkora eredményt elérni, mint gondoltam, ...

Számos negatívum történt velem a nyáron a projecttel kapcsolatban, talán ez is volt az egyik oka, amiért nem ültem a blog elé, de persze muszáj úgy vizsgálni a dolgot, hogy a pozitívumok közé is pakolok. Tessék eldönteni, melyik kupac lett a nagyobb! Mikor hazamentem, otthonról, nyaralásból is intézkedtem telefonon, hála az angol számomnak, amin mostantól elérhető vagyok 0-24. Kiderült, miként és hogy kéne jelentkeznem a másik hitelre, amiből a szállásomat fogom fizetni. Ezt skype segítségével együtt kitöltöttük Apuékkal, majd továbbítottam nekik ide, hogy Apa is kitölthesse az ő részét, majd ő postázta ez a Student Finance-nak. Bonyolult igaz? És sok pénzbe is került. Mint említettem, erre a pénzre a szállás miatt volt szükségem. Arra úgy jelentkeztem, hogy a legolcsóbb volt az első helyen, a második legolcsóbb a másodikon, míg a harmadik legolcsóbb a harmadikon. Nyilvánvaló, nem? Ráadásul voltak ott plusz kérdések, mindenfélére utalva, de szerintem világossá tettem azokon i...

Végre itt egy új bejegyzés, amire hetek óta nem tudtam magam rávenni. Hiába, vakációztam. Kicsit furcsa azt mondani, hogy haza járok nyaralni, de azt hiszem, hogy ez mostantól így lesz, és úgy érzem, amíg úgy gondolok rá, hogy haza , addig nincs is gond vele. Nem azt mondom, hogy nem az a tervem, hogy itt, Angliában teremtsek majd otthont a páromnak és magamnak, de a haza, az akkor is haza. Most, hogy mindenki azt hiszi, hogy szőke fürtjeimtől megszabadulva tar fejem visszatükrözi a napfényt, elárulom, mi a helyzet mostanság velem. Angliában vagyok! Augusztus 31-én érkeztem a hajnali 6.40-es géppel, ami azt jelenti, hogy az előző estés búcsúivászatomnak hála összesen 2 órát aludtam a taxi érkezéséig, ami valljuk be, nem sok. Ráadásul körülbelül életemben másodszor (higgyétek el, ültem párszor repülőn) sikerült kifognom egy középső széket, így a kényelmes alváspozíciók száma leredukálódott, nos mondjuk félre, mivel náthásan nem a legjobb hátradobott fejjel, nyitott szájjal aludni. ...

Congratulations! Your place at Plymouth University (P60) to study International Hospitality Management (N223) has been confirmed. - írja a UCAS, ahogy belépek a trackbe. Tehát sikerült és felvettek. Minden eredményemet elküldtem nekik július 2.-ig és azóta minden nap óránként csekkoltam a mailboxomat, hátha megérkezett az email tőlük. És tegnap, július 15-én megérkezett. Ez azt jelenti, hogy: tetszettem nekik, amit leírtam a motivációs levelemben, amit eddig megcsináltam az életben. Persze, ha nem tetszett volna nekik, akkor már nem is ajánlanak helyet se. De igen, megadták a feltételeit annak, hogy felvegyenek. és úgy tűnik, hogy teljesítettem azokat. Mármint természetesen tudtam már rég, hogy teljesítettem. Letettem a nyelvvizsgát, jobb eredménnyel, mint elvárták, és az érettségin is sikerült a kért négyegészes átlagnál jobbat produkálni. Ezentúl tanulói jogviszonyom van velük, vagy legalábbis olyasmi, tehát Magyarországon már nem vagyok tanuló. Kettős érzéseim vannak ezzel ...

Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem. Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg. Az első sikerem az orvos sal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával. Őszintén? Kicsit...