Mission 1. Angol lakos vagyok ám

Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem.

Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg.

Az első sikerem az orvossal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával.

Őszintén? Kicsit megijedtem. Nem mintha nem lettem volna eleget orvosok, nővérek közelében, és azt is elárulhatom, hogy nem ez volt az első vizeletminta sem, amit magamnak "lecsapoltam" (bocsi a fura kifejezésért). Anyának hála egyáltalán nem félek tőlük, nem vagyok rosszul a kórházaktól és nem félek a tűktől. De ez más volt. Ez volt az első alkalom, hogy nekem, személyesen, EGYEDÜL kellett angolul intézkednem. Ráadásul ez a terület olyan szókincset igényel - gondoltam én - , amit max felismerek, de használni nem tudom. Szóval, kicsit izgulva, egy fiola pisivel a táskámban sétáltam oda a tőlünk 2 percre levő rendelőbe. A pultnál bejelentkeztem, a hölgy mondta, hogy várjak itt a váróban. Egy fiatal pár ült még ott, két gyermekkel. A kisfiú, olyan 1-2 éves lehetett, valahogy odakerült mellém, egy játéktelefonnal. Természetesen muszáj volt válaszolnom, hiszen kicsengett! :) Ám ekkor behívott Mandy nővér a 4es szobába, amit kérdezés után meg is találtam. Nagyon kedves volt, lényegében végigfutottunk ugyanazokon a kérdéseken. Megmérte a magasságom és a súlyomat, elégedett volt velem.

Ahogy kiléptem az ajtón, meg is nyugodtam, és sikerként könyveltem el ezt a megmérettetést. Az NHS számom most hétfőn érkezett meg - akár meg is betegedhetnék... :)

Még aznap szerdán, mikor az orvoshoz kellett mennem, kitöltöttem egy jelentkezési lapot, aminek segítségével felvesznek a választási névjegyzékbe. Ez nem volt semmi különös. Csak egy újabb talpalatnyi föld, ahol otthagyhatom a lábnyomom...

Ma reggel arra ébredtem, hogy 2 levet küldött a Virgin Media nekem. Apához fordultam magyarázatért. Kiderült, hogy a nevemben rendelt nekem mobil csomagot, így már az is folyamatban van, hogy saját angol számmal rendelkezzek. Még fogalmam sincs, hogy Sammy-t a mostani telefonomat fogom-e használni, vagy szülinapra kérjek-e egy új készüléket. Őszintén szólva semmi bajom Sammy-vel. De lehet, hogy hasznos lenne egy okos telefon az egyetemen.

Persze a legfontosabb talán az lenne, hogy nyissak egy bankszámlát minél hamarabb. Érkezésem utáni pénteken, több mint 10 napja, látogattuk meg a bankot először Irisszel. A nőci a pultnál nagyon kedves volt, igyekezett mindent megtenni. De kiderült, hogy mivel a magyar lakcímkártyán nincs rajta angolul, nem fogadhatja el, és ekkor még semmi bizonyítékom nem volt arról, hogy itt lakom. Sőt, amit leginkább elfogadnak, amivel rendelkezhetek (mert a vonalas telefonszámla nem az én nevemre érkezik, mert nincs adópapírom ittenről), az egy levél az egyetemtől, vagy a UCAS-tól, hogy felvettek. Itt jött be a képbe a Misson 2., amire igazából már rég úgy tekintettem, hogy teljesítve van. És igen, tegnap végre megkaptam az emailt, UCASon megváltoztatták a függő státuszomat, hivatalosan is egyetemista vagyok. Ám, amíg nem tartom a kezemben a levelet, addig a bankban újra el fognak küldeni, ahogy tegnap is. Így hát továbbra is a türelem-tornaterem marad...

Hát jelenleg itt tartok most, papírok ügyében... 

Moooo:)