Long Time no Sea (get it? get it?? Nevermind)
Ezer bocs és 100 kismackó, amiért nem írtam egy jóideje. Ugyanis terveztem, hogy írok vasárnap este. Aztán az elhúzódott. Hétfő este. Túl fáradt voltam. Kedd este más dolgom volt. És ím itt a szerda este.
Hogy napközben mit csináltam? Semmit. De az este... Na az való a blogolásra.
El akartam mesélni, mivel is telt a hétvége, mert jó eseménydús volt...
Bátyám jött és meglátogatott minket, amíg még én is itt tartózkodom. Péntek este érkezett, szegény Irist addigra teljesen hatalmába kerítette a betegség, amit sajnos tőlem kapott el. :( De azért lejött hozzánk vacsorázni, jót beszélgettünk közben, bár akkor még én is javában fájlaltam a torkom, de nem is számított, inkább bátyámat kérdezgettük, s ő mesélt is.
Brancaster Beach
Szombatra tengerparti sétát terveztünk, mondván, hogy nekünk betegeknek milyen jót fog tenni a sós levegő. Igen ám, csak az a "strand", ahova terveztünk eljutni, kocsival kevésbé megközelíthető, ennek örömére mi megközelítőleg 1 órát sétáltunk, hogy végül egy hotel&bar kerthelyiségében kössünk ki, ki-ki egy tea vagy ale mellett. Azután visszaballagtunk a kocsihoz a városon keresztül, bepattantunk és közelebb hajtottunk a tengerhez, kicsit arrébb érkezve, mint terveztük. Sebaj. Mire kiértünk a homokos tengerparthoz, már ment le a nap. Piknikeztünk, majd szokásunkhoz híven Irisszel köveket és kagylókat gyűjtöttünk és minden évben megfogadjuk, hogy idén... idén kezdünk is velük valamit. Talán fogunk.
Ezek saját képek. Végre!
Anglesey Abbey
Másnap IS elmenős napot tartottunk, de most nem mentünk olyan messzire, éppen csak Cambridge túlvégére. Anglesey Abbey a National Trust tulajdonába került, nem olyan hatalmas birtok, mint a legtöbb, de szép nagy kerttel, egy malommal és takaros házikóval rendelkezik. A kertben az volt a csodás, hogy hiába nem volt olyan nagy, mégis órákat tudtál eltölteni a járkálással, ugyanis fák és bokrok segítségével külön allékat hoztak létre, így bizonyos részei olyanok voltak, mintha labirintus lenne. A malomba fel lehetett menni, s édes volt látni, ahogy a kis gyerkőcök "kenyeret készítenek" vagyis tekerik a kart a bemutató darabon. A ház méretéhez képest sok meglepetést tartogatott és láthattuk azt a szobát is, amiben anno az anyakirályné, mostani angol királynő édesanyja szállt meg.
Nem értünk haza későn, bár már szürkült az ég. Bátyám a 7-es vonattal ment el.
Azóta nem sok dolgot csináltam. Voltam boltban párszor, ma beszélgettem a Riverside nevű étteremben a szlovák szakáccsal, amíg a Wrap-jeinket készítette elvitelre. Kedves volt, pedig elég kínosan indítottam: 2 McWrap-et kértem...Mire kijavított, hogy McWrap csak a McDonald's-ban van, ő csak sima wrap-et tud adni. Kínos!
Mindenesetre hétfőn volt még kis bevásárolni valónk. Sehol nem lehet flip-flopot kapni... Holnap beruházok egy esőkabátra is. Elolvastam a The Perks of Being a Wallflowert, amit filmen már láttam és imádtam. Ezért újranéztem, majd írtam egy kritikát róla, ami ki is került a Pop-Corn Couchra. Izgi!
Szóval holnap elmegyek a városba, illetve az újonnan szerzett InStyle Magazinomat fogom bújni... Jó tervnek hangzik!
Moo:)
Comments
Post a Comment