Ezek a furcsa angolok...#1.

Mint minden normális blogger, író, ép eszű lény, én is újraolvasom a bejegyzéseimet publikálás után. (Valószínűleg a blog statisztikája ezért ilyen magas, mert minden új poszt után vagy háromszor megnyitom, habár be lehet állítani, hogy a saját "látogatásaimat" ne számolja bele, mégis hihetetlen számomra, hogy ennyi olvasója legyen a blogomnak, tehát hiba van a gépezetben valahol, de javítsatok ki, ha tévedek!)

Szóval, hogy most ne kanyarodjak el, észrevettem, hogy az alig percekkel ezelőtti bejegyzésemet egy csilingelő hahával zártam, és azt hiszem, ezt meg kell magyarázzam.

Furcsa vagy sem, de -tapasztalataim szerint- az angolok igen ritkán használnak emotikonokat, vagyis hangulatjeleket. Remélem, mindenki tudja, miről is van szó, igen azokról a kis fejecskékről, amikkel kifejezzük, hogyan is érezzük most magunkat, illetve alátámasztjuk a mondandónk hangsúlyát, hangulatát (vagy csak udvariasságból odabiggyesztünk egy vigyorgó fejet, még akkor is, ha nem érdekel minket miről is zagyvál a másik, vagy ha nincs mit mondanunk, egy aranyos mosoly illedelmesen helyt áll szavaink helyett).

Namármost, ahogy mondtam, ritkán látom az angolokat használni ezeket az ikonokat, ellenben mi, magyarok gyakran TÉNYLEG több fejecskét és cicát és anyámtyúkját üzenünk a másiknak, mint rendes szavakat. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem csak a magyarok csinálják, mert ahogy észleltem, itteni görög/arab/lengyel barátaim is hasonlóan árasztják el a cset-ablakot sárgás pacákkal.

Ellenben, mivel az írott szöveg gyakran félreérthető lehet, hiszen a hangsúlyozás lehet éppen annyira fontos a szövegértéshez, mint a nyelvtan, például vicceknél vagy ironizálásnál, az angolok is próbálják érzékeltetni, mikor ne vegyük őket komolyan. Ennek a módja pedig, hogy minden második mondat után odabiggyesztik, hogy "Haha!". És igen, higgyétek el, eléggé irritáló egy idő után, de az még annál is idegesítőbb, hogy ÉN is elkezdtem használni, s ügyelek arra, hogy minél kevesebb emotikont használjak csetelés közben.

Szóval, ha legközelebb tapasztaljátok eme furcsa jelenséget nálam, kérlek ne lepődjetek meg, és remélem, nem gondoljátok, hogy "áhh igen, ez az angol sznobság kezdete", mert nem, vagy legalábbis remélem nem. Ez szimplán a környezet hatása az emberre, főleg egy olyanéra, aki éppen próbál beilleszkedni egy másik kultúrába...

Mooo:)