Emlékidéző óra

Talán nem kell, de azért megismétlem, hátha valakinek annyira elraktározódott a tény gondolatai között, hogy már porosodik is: az egyetemen BSc International Hospitality Management-et tanulok, ami magyarul annyit jelent, Nemzetközi Vendéglátás Menedzsment. A BSc a leendő diplomám típusa, vagyis Bachelor of Science, tehát valamilyen oknál fogva ez a szak "tudományosnak" számít. Hűha, ha ezt most jegyzeteltem volna és nem megfogalmazva írtam volna le, most reeengeteg nyilacskát használtam volna az ok-okozati összefüggések illusztrálására. De mivel ritkán használom mostanában a "szíp magyar nyelvtet", ez kifejezetten jól esett. Ne ítéljetek el!

NA mármost. Mindez annyit tesz, hogy megtanulom, milyen szektorokból épül fel egy hotel, hogyan menedzseljem a beosztottakat, de arról is, milyen légkört kell teremteni a dolgozóknak. Épp ezért, a motiváció fontosságát ma a reggeli előadáson 2 órán keresztül boncolgatta a tanár nekünk. Nagyon fontos, hogy hiába tűnik evidensnek az egész, olyan apróságokat is említ, amit mindenképpen le kell írnunk, még ha tudjuk is, hogy ez már vagy háromszor szerepel a füzetünkben, csak más kontextusban.

Véletlen egybeesés (vagy szándékos tett), hogy ugyanazzal a tanárral, Christina-val van óránk délután is hétfőnként, s hogy demonstrálja a motiváció egy formáját, hozott nekünk egy naaagy doboz gumicukrot, amit szépen körbeadtunk az előadás közben...
Amiről pedig eszembe jutott az én drága 2 általános iskolás, alsós tanítónénim. Ugyanis délutánonként, ha jók voltunk, kaptunk jóságcukorkát! Szerintem az akkor nagy motiváció volt mindannyiunk számára, főleg, hogy ugyan a büfében lehetett gumicukrot venni (tengeri csillag alakút, egér formájút, vagy csak egy savanyú kukacot), de természetesen, ami ingyen volt, sőt, meg is dolgoztunk érte, az sokkal, de sokkal jobban ízlett. Emlékszem, hogy külön figyeltem is rá, mikor írtam a ballagási beszédemet 8. osztály végén, hogy mindenképpen megemlítsem az Ő jóságukat!




Nem tudom, hogy Christina gumicukra, vagy a sebtében elfogyasztott energiabombám, esetleg az emlékeim felidéződése adta a löketet, de az általában álmos hétfő délutáni órám most elrepült és még érdekesnek, hasznosnak is találtam!

Micsoda stréber vagyok! Haha!







Mooo:)

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

The reasons, the excuses and the mute

I believe in three types of people. The reasons, the excuses and the mute. Decisions are hard. Period. They can hurt. As well. Both the ones making up their minds and the ones nearby. Sometimes you gotta do what you gotta do. And there is nothing to be judged about that. You have got to a point in life where you are presented with an option or another way, and it is completely natural to do what is the best for you. Good for you! At the end of the day, you are who matters the most to you. But it also matters how you handle it. How you go through with it. If in doubt, it is human instinct to justify ourselves, our decisions. The reasons are the ones who will be out and open, letting the truth take the blame. They are the bravest for standing to be judged, and for believing in their own right. The excuses will live up to this instinct fully by putting themselves in a light that others won't judge. Could be lies, could be exaggeration, and also could be done completely uninte...
Read more

About feeling valid

 I can talk about how much I love my partner or how excited I am about moving in together for hours. I actively am planning our wedding, and think about wanting babies at least 3 times a day. But I am also going to be the person that says you do not need any of those to be a full, happy, successful person. Maybe you don't have those things, or not all of them, because you can't, couldn't so far, or you just don't want to have those things, and that is absolutely fine. We are all in different stages of life. I, for instance, had finished my 2nd degree by the time my partner started his first, and there is only 10 months difference in age between us. I have managed people twice my age at work, and I know many of the younger generation earns double my wage. We go through life differently, because of the choices we make. Society, and many people within, has a rough outline on what the stages should be in which phase of aging, like check-points in a videogame. Unfortunately,...
Read more

Mission 1. Angol lakos vagyok ám

Image
Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem. Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg. Az első sikerem az orvos sal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával. Őszintén? Kicsit...
Read more