Operation Transfer Girl

Csak kicsit szar Kösz, jól vagyok, csak kicsit szar. Körbezárt a négy fehér fal, Nem bánom, bár kicsit hideg, Az ajtón kopognak, de minek? Az ablak párás, homályos, Mögötte az utca sötét és álmos. Kösz, jól vagyok, csak kicsit más. Régen elmúlt az "új-hatás". Megszoktam itt, a négy fal között, Nem hiányzik a metró, a tömött Helyiség, a sok ember, Jobb nekem itt, beérem ennyivel. S ha kinyitom az ajtót, már megint kopogtak, Tudom, találok én barátokat magamnak. De az ajtó mögött nem az áll, kit én várok, S így hagyom, hogy a falak mint vár-árok Tartsák távol a sárkányt, a tűzokádót, Vagy mi rosszabb, a külvilágot. Kösz, jól vagyok, egy kicsit még. A szobában csak egy kislámpa ég. Tél van. A Nap korán megy le, Kérdem, minek kel fel, mi értelme? Reménykedni, mikor néha besüt az ablakon? Inkább nyugodt sötétség maradjon! De miért is bánom én? Ez a négy fal tudom, megvéd. Tapintása hideg, Fehérsége rideg. De jó, hogy áll, Hogy körbezár, Mert csak ...

Biztos vagyok benne, hogy legtöbbetek tudja, mi a Movember. Ennek ellenére megtehetném, hogy elmagyarázom, honnan származik, miért csinálják az emberek. Megtehetném. Nem fogom. Mindenesetre annyit el tudok mondani, hogy a lényeg, hogy a férfiak nem borotválkoznak, mindenki szakállat és bajuszt növeszt. Nos lévén, hogy 8 fiúval lakom együtt, természetesen nem egy arcszőrzet növekszik nálunk sem. Természetesen általánosságban kompromisszumos megoldáshoz folyamodnak és a szakállat leborotválják, míg a bajszot megtartják. Ez még viccesebbé teszi az egészet! :) Szóval, ha sikerül, hónap végén készítek róluk képet... Ebben a hónapban már sok minden történt velem, például megkóstoltam egy sor tengeri ételt, ami nagy szó, ahhoz képest, hogy utálom őket. Kivéve a rákot. Az valami isteni. Találtunk egy házat jövőre!! Hétfőn írjuk alá a szerződést! Nincs kaució, csak 50 fontot kell fizetni adminisztrációs díjként. Enyém a legkisebb szoba, én választottam. Így a legolcsóbb is. És lesz egy...

Így van, nem verlek át titeket, van a szakomon egy olyan lehetőség, hogy levizsgázzak borászat és röviditalból. A következő két szerdán (nem holnap) 4 órás óráim lesznek egy vendégelőadóval, borkóstolás és rövidital készítésről, meg mindenféléről. Az órán kötelezően ajánlott (mint minden egyes előadást az egyetemen) a megjelenés. Ám a csavar az egészben, hogy egy bizonyos összeg befizetése ellenében vizsgát is tehetünk, és milyen jól fog kinézni az önéletrajzomon, illetve a diplomám mellett?? :D Ráadásul ha átmegyek a teszten, amire az órák után 2 hetem lesz felkészülni, akkor vissza is kapom a pénzem, ez is egy motiváció, hogy ne fecséreljük el a tudást... Szerintem nagyon izgalmas és hasznos, főleg, ha előbb utóbb elkerülök baristának valahova, vagy egy étterembe, akkor nem mondhatják, hogy semmit nem tudok...  De abban biztos vagyok, hogy a jó kis 360 forintos La Fiesta nem fog előkerülni az előadáson... Mooo:)

Szóval túléltem az első számonkérést az egyetemen és annyira nem is érzem rosszul magam utána. Bár ez általában nem jól szokott elsülni... Haha A rendszer egy tényleges quiz volt, tehát megkaptuk a kis papírunkat, amin be kellett ikszelni a helyes megfejtést, a kérdés és az abcd válaszok pedig a vetítőn jelentek meg. Minden kérdésre körülbelül 1 percünk volt, visszamenni természetesen nem lehetett, szóval ott nyomban el kellett döntenünk. 25 kérdésből 10-re kell helyesen válaszolni, hogy átmenj, és 8-9-ben TELJESEN biztos vagyok, hogy jót írtam, aztán csak van annyi szerencsém, hogy több is jó lett... :D A téma Human Resources Management volt és voltak nagyon nem egyértelmű kérdések, például mi a legfontosabb tényező ebben és ebben a kérdésben, s ha te kicsit is máshogy látnád a dolgokat, mint a tanár, akkor bizony ráfáztál. Leginkább az időzítés miatt féltem, de mint kiderült, nem az volt a legnagyobb baj, hanem ha nem értettem egy-egy szót, az bizony nehezítette a dolgomat. ...

Igen, azt mondtam, hogy aznap még írok, milyen volt a konditerem, de azóta voltam ott egyedül is, és most, mielőtt megint megyünk, gyorsan elmondom, milyen is az. Hát tényleg nem annyira izgi, de mint utána kiderült, volt egy terem, amit mi nem vettünk észre, ahol több a hely, nem olyan zsúfolt, tehát tudok ott nyújtani utána. De így is, amikor hazaértünk egy óra edzés után, pár dolgot még csináltam a szobában, például has és oldal erősítést. Mert a konditeremben leginkább lábra tudok edzeni, használtam a szobabiciklit, egy taposópad-szerűséget és az evezőgépet. Az első alkalommal körülbelül 500 kalóriát égettem el, amit elég jónak konstantáltam. Tegnap nem nagyon mértem, de biztos kevesebb volt. Most elég lelkes vagyok, mert egyrészt csak most kezdtem el, másrészt inkább megyek edzeni, mint itthon tanulok. Pedig nagyon kéne.... Teljesen el vagyok havazva, írnom kell egy esszét, összerakni egy előadást és hétfőn reggel az első quizem írom, ami az éves jegy 12.5%-át teszi ki.... Az...

Ez a bejegyzés most csak egy rövidke bejelentés lesz, mégpedig arról, hogy megemberelem magam és... (dobpergés) feliratkozom a konditerembe! Így van emberek... Innentől kezembe veszem az irányítást a testem felett, és bár itthon eddig is erősítettem picit, nyújtottam, hiányzott, hogy ELMENJEK itthonról és rendesen MEGIZZADJAK! Ráadásul -bár teljesen elégedett vagyok vele- a szobám nem elég nagy, hogy rendesen mozogjak benne. Plusz a kondiban vannak tükrök, amiket annyira szeretek, hozzá is szoktam már az évek alatt balett órákon. Szóval kíváncsi leszek, milyen is, itt van egy utcával arrébb, szóval át se kell öltözni, csak leslattyogok az edzős felszerelésben (amit most újítottam 5 fontért Primarkban - egy trikó, egy top és egy cipő) és kezdhetek is edzeni. Ez az első olyan beruházásom itt az egyetemen, amit havonta kell fizessek, de nem olyan nagy összeg, 10 font havonta teljesen elfogadható. Ráadásul mindenki odajár, akivel együtt lakom, vagy legalábbis a fiúk, s mos...

Mint minden normális blogger, író, ép eszű lény, én is újraolvasom a bejegyzéseimet publikálás után. (Valószínűleg a blog statisztikája ezért ilyen magas, mert minden új poszt után vagy háromszor megnyitom, habár be lehet állítani, hogy a saját "látogatásaimat" ne számolja bele, mégis hihetetlen számomra, hogy ennyi olvasója legyen a blogomnak, tehát hiba van a gépezetben valahol, de javítsatok ki, ha tévedek!) Szóval, hogy most ne kanyarodjak el, észrevettem, hogy az alig percekkel ezelőtti bejegyzésemet egy csilingelő hahával zártam, és azt hiszem, ezt meg kell magyarázzam. Furcsa vagy sem, de -tapasztalataim szerint- az angolok igen ritkán használnak emotikonokat, vagyis hangulatjeleket. Remélem, mindenki tudja, miről is van szó, igen azokról a kis fejecskékről, amikkel kifejezzük, hogyan is érezzük most magunkat, illetve alátámasztjuk a mondandónk hangsúlyát, hangulatát (vagy csak udvariasságból odabiggyesztünk egy vigyorgó fejet, még akkor is, ha nem érdekel m...

Talán nem kell, de azért megismétlem, hátha valakinek annyira elraktározódott a tény gondolatai között, hogy már porosodik is: az egyetemen BSc International Hospitality Management -et tanulok, ami magyarul annyit jelent, Nemzetközi Vendéglátás Menedzsment. A BSc a leendő diplomám típusa, vagyis Bachelor of Science, tehát valamilyen oknál fogva ez a szak "tudományosnak" számít. Hűha, ha ezt most jegyzeteltem volna és nem megfogalmazva írtam volna le, most reeengeteg nyilacskát használtam volna az ok-okozati összefüggések illusztrálására. De mivel ritkán használom mostanában a "szíp magyar nyelvtet", ez kifejezetten jól esett. Ne ítéljetek el! NA mármost. Mindez annyit tesz, hogy megtanulom, milyen szektorokból épül fel egy hotel, hogyan menedzseljem a beosztottakat, de arról is, milyen légkört kell teremteni a dolgozóknak. Épp ezért, a motiváció fontosságát ma a reggeli előadáson 2 órán keresztül boncolgatta a tanár nekünk. Nagyon fontos, hogy hiába tűnik evid...

Nem fogok visszamenőleg magyarázkodni és elmesélni az elmúlt egy hónapot, bocsánat. Inkább felveszem a szálat itt és most, a munkakeresésnél. Tekintve, hogy már egy hónapja dekkolok és jóformán semmit nem csinálok, csak ülök a fenekemen, a pénz csak KIfolyik a kezemből és nem BE, itt az ideje, hogy tegyek ellene. Egy barátom dolgozott egy étteremben, közel a kikötőhöz, - ami nekem annyira nem jó, mert azt jelenti, hogy jó 20 perces séta, de kit érdekel, még mindig jobb, mint a hajnali utak a Keletibe vagy a Délibe - de átment a pizza express-hez, s a menedzser lelkére kötötte, hogy ha lesz álláskereső ismerőse, mindenképpen vigye oda a helyére. Íme így jövök én a képbe, mint álláskereső ismerős. Kinyomtattuk tegnap az önéletrajzomat, odamentünk és azt mondták, hogy hétfőn vagy kedden hívnak. Remélem nem akkor, mikor órán csücsülök... Aztán nagy meglepetésként ért, hogy a közeli hamburgeres büfében éjszakai pozícióra keresnek, igen jó órabérrel embereket. Igaz, hogy körülb...

para van? paraváááán pávián piavan piakell piachely pehely kehely felelj terel kenel kanál fatál fiatal mitakar mittakar ittakar hagyni hogyne nemám némán namin admin edmund rajmund jajmond elmond almond alkapitány nyitány hitvány hitvesiágy hitveshiány vesehiány vesekő mesekönyv ezsekell esdekel esküdal pezsgőfal pasahal pasafal parafa paraván para van?

Hello kedves mindenki, aki véletlen erre téved. Ha csak azért vagy itt, mert útbaigazításra van szükséged, hát tessék: Ezen kívül egy fontos bejelentést tennék: Lehetetlen, hogy írjak az itteni életemről! Nem, nem azért, mert titkos ügynöknek szerződtettek (sajnos), hanem mert annyi minden történik, de mégsem tudom igazán leírni. Lehet később.... mikor jobban megszokom....vagy ez csak kifogás megint...? Mindenesetre ne búslakodjatok, fogok ám írni, remélem most már gyakrabban is, mint eddig, de rájöttem, hogy ha ez a blog csak arról szól, mi történik velem, akkor bizony ritkán postolok majd.... A másik tényező, amiért úgy döntöttem, bővítem a témakört, hogy a régi blogom (www.zsebpiszkom.blogspot.com) hozzáférési adatait elfelejtettem, biztos meg tudnám oldani valahogyan, hogy belépjek, de mivel ott a legutolsó bejegyzésem több mint egy éves, úgy érzem már nem releváns, szóval mostantól minden, amit ott közölnék, itt fog megjelenni, ezáltal ez lesz az egyetlen blog, amit nev...

Igen, igen, igen, sajnálom, tudom, sajnálom. Igen, tudom, hogy megígértem. Igen, tudom, hogy most az egyszer úgy tűnt, rendesen csinálom. Igen, tényleg sajnálom. Igen, tudom, hogy aggódsz, de hidd el, hogy nem kell. Igen, én is kíváncsi lennék a helyedben. És tényleg igazad van ebben. Igen, tudom, úgy hangzik mint egy kifogás, de én tényleg sajnálom. Igen, már 3 hete itt vagyok, igazad van, ennyi idő alatt bőven találhattam volna akár csak 10 percet, hogy up-to-dateljek. Igen, kellett volna, ne haragudj. Igen, tudom, hogy nem kéne hagynom, hogy minden elfelejtődjön. Tudom, hogy erőfeszítéseket kell tenni és betartani, amit ígérek. Igen, tudom, tudom vétkeztem. Ó, kerestél? Igen. Tudom. Mondták. Nem.

Meglepő módon ma is blogolok egyet, bár már alukálnom kéne, hiszen holnap korán-kelés-utolsó-cuccok-bepakolása-kocsiba-pattanás van. Hihetetlen, hogy csak tegnap írtam az előző izgalmas hétvégémről és újabb áll előttem. Igaz, a legtöbb embernek holnap hétköznap lesz, csak mi élvezzük azt a kiváltságot, hogy számunkra már szabadság van. Vagyis nem nekem, nyilvánvalóan, hiszen már/még/most nem dolgozom. De Apuék igen. Szülinapi ajándékom egyik része, hogy ellátogatunk péntek-szombat-vasárnap Fowey-ba, ahol Apuék már jártak, és imádták. Mivel nem tudom, hogy lesz-e ott internet, gondoltam most írok róla kicsit, aztán biztos vagyok benne, hogy ki fogom egészíteni képekkel, élményekkel, ahogy azt kell. Fowey Fowey Anglia nyugati részén található, a legdélebbi csücsökben, Cornwallban. A városka a Fowey folyó torkolatánál helyezkedik el, körülbelül az 1300-as években alapult. Vízparti településként kikötőként is funkcionál, fő gazdasági forrása a kereskedelem. Híres ezenfelül vízi ...

Ezer bocs és 100 kismackó, amiért nem írtam egy jóideje. Ugyanis terveztem, hogy írok vasárnap este. Aztán az elhúzódott. Hétfő este. Túl fáradt voltam. Kedd este más dolgom volt. És ím itt a szerda este. Hogy napközben mit csináltam? Semmit. De az este... Na az való a blogolásra. El akartam mesélni, mivel is telt a hétvége, mert jó eseménydús volt... Bátyám jött és meglátogatott minket, amíg még én is itt tartózkodom. Péntek este érkezett, szegény Irist addigra teljesen hatalmába kerítette a betegség, amit sajnos tőlem kapott el. :( De azért lejött hozzánk vacsorázni, jót beszélgettünk közben, bár akkor még én is javában fájlaltam a torkom, de nem is számított, inkább bátyámat kérdezgettük, s ő mesélt is. Brancaster Beach Szombatra tengerparti sétát terveztünk, mondván, hogy nekünk betegeknek milyen jót fog tenni a sós levegő. Igen ám, csak az a "strand", ahova terveztünk eljutni, kocsival kevésbé megközelíthető, ennek örömére mi megközelítőleg 1 órát sétáltunk,...

Mint ahogy ígértem, itt egy poszt a mai nap eredményéről. Kicsit átrendeztem a cuccaimat fenn a kisszobában, bár lényegében egyik bőröndből a másikba, szatyorból szatyorba rámoltam, de legalább rendszerezve vannak a dolgok. Nem mondom, hogy sok időbe telt, de azért másfél órát igénybe vett. Alatta ment valami youtube mix, amíg le nem merült a gépem. Igazából nem meglepő módon, próbáltam listát készíteni a ruhadarabjaimról. Mondom, hogy nem meglepő, ha olyan kedvemben vagyok, táborok előtt néha, de fellépés előtt mindig készítek, de csak azért, hogy húzzam az időt, ne kelljen kapkodni. Lebuktam! Nos a listáról pontos adatokat nem közölnék, bár ha nagyon igyekeznék, akár egy matekpéldát is összehozhatnék. Kb. kétszer annyi harisnyám van, mint kendőm, Több a zokni, mint a bugyi és melltartó együttvéve, Nagyjából ugyanannyi szoknyám és nadrágom van, Minden alsóra jut két felső, Ruhákból ellennék egy hétig is! Nem sikerült sajnos akkora eredményt elérni, mint gondoltam, ...

Számos negatívum történt velem a nyáron a projecttel kapcsolatban, talán ez is volt az egyik oka, amiért nem ültem a blog elé, de persze muszáj úgy vizsgálni a dolgot, hogy a pozitívumok közé is pakolok. Tessék eldönteni, melyik kupac lett a nagyobb! Mikor hazamentem, otthonról, nyaralásból is intézkedtem telefonon, hála az angol számomnak, amin mostantól elérhető vagyok 0-24. Kiderült, miként és hogy kéne jelentkeznem a másik hitelre, amiből a szállásomat fogom fizetni. Ezt skype segítségével együtt kitöltöttük Apuékkal, majd továbbítottam nekik ide, hogy Apa is kitölthesse az ő részét, majd ő postázta ez a Student Finance-nak. Bonyolult igaz? És sok pénzbe is került. Mint említettem, erre a pénzre a szállás miatt volt szükségem. Arra úgy jelentkeztem, hogy a legolcsóbb volt az első helyen, a második legolcsóbb a másodikon, míg a harmadik legolcsóbb a harmadikon. Nyilvánvaló, nem? Ráadásul voltak ott plusz kérdések, mindenfélére utalva, de szerintem világossá tettem azokon i...

Végre itt egy új bejegyzés, amire hetek óta nem tudtam magam rávenni. Hiába, vakációztam. Kicsit furcsa azt mondani, hogy haza járok nyaralni, de azt hiszem, hogy ez mostantól így lesz, és úgy érzem, amíg úgy gondolok rá, hogy haza , addig nincs is gond vele. Nem azt mondom, hogy nem az a tervem, hogy itt, Angliában teremtsek majd otthont a páromnak és magamnak, de a haza, az akkor is haza. Most, hogy mindenki azt hiszi, hogy szőke fürtjeimtől megszabadulva tar fejem visszatükrözi a napfényt, elárulom, mi a helyzet mostanság velem. Angliában vagyok! Augusztus 31-én érkeztem a hajnali 6.40-es géppel, ami azt jelenti, hogy az előző estés búcsúivászatomnak hála összesen 2 órát aludtam a taxi érkezéséig, ami valljuk be, nem sok. Ráadásul körülbelül életemben másodszor (higgyétek el, ültem párszor repülőn) sikerült kifognom egy középső széket, így a kényelmes alváspozíciók száma leredukálódott, nos mondjuk félre, mivel náthásan nem a legjobb hátradobott fejjel, nyitott szájjal aludni. ...

Congratulations! Your place at Plymouth University (P60) to study International Hospitality Management (N223) has been confirmed. - írja a UCAS, ahogy belépek a trackbe. Tehát sikerült és felvettek. Minden eredményemet elküldtem nekik július 2.-ig és azóta minden nap óránként csekkoltam a mailboxomat, hátha megérkezett az email tőlük. És tegnap, július 15-én megérkezett. Ez azt jelenti, hogy: tetszettem nekik, amit leírtam a motivációs levelemben, amit eddig megcsináltam az életben. Persze, ha nem tetszett volna nekik, akkor már nem is ajánlanak helyet se. De igen, megadták a feltételeit annak, hogy felvegyenek. és úgy tűnik, hogy teljesítettem azokat. Mármint természetesen tudtam már rég, hogy teljesítettem. Letettem a nyelvvizsgát, jobb eredménnyel, mint elvárták, és az érettségin is sikerült a kért négyegészes átlagnál jobbat produkálni. Ezentúl tanulói jogviszonyom van velük, vagy legalábbis olyasmi, tehát Magyarországon már nem vagyok tanuló. Kettős érzéseim vannak ezzel ...

Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem. Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg. Az első sikerem az orvos sal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával. Őszintén? Kicsit...

      Örülnék, ha tudnám, hol kezdjem el ezt a blogot. Itt az interneten millió és millió blogger írja le gondolatait. Ám az írás korántsem az a tudományág, ami mindenkinek való. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer leszek annyira elszánt, hogy mégis megpróbáljam a lehetetlent: leírni, ami történik.         Mindehhez kellett találjak egy funkciót, egy mozgatórugót, ami majd motivál arra, hogy időről időre idelátogassak és legépeljem azt, amit üzenni akarok.           Nem garantálom, hogy csupa olyat fogok postolni, ami mindenkit érint. De aki ismer, tudni fogja, hogy miért írok mit. Aki pedig csak most ismerne meg, nos... Ő elkapta azt a pillanatot az életemből, amikor megváltozik minden.          Ezért kezdek most blogolni, és nem tettem 2 éve és nem 1 év múlva fogom. Most kezdek új életet, egy teljesen más közegben, s erről tájékoztatok majd mindenkit, akit érdekel. Ez a blogom funkciója, ez a...