Debate


Paranoid me:
They must be all talking behind my back...



Self-concious me:
...I don't matter enough to be talked about







Moo.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Emlékidéző óra

Image
Talán nem kell, de azért megismétlem, hátha valakinek annyira elraktározódott a tény gondolatai között, hogy már porosodik is: az egyetemen BSc International Hospitality Management -et tanulok, ami magyarul annyit jelent, Nemzetközi Vendéglátás Menedzsment. A BSc a leendő diplomám típusa, vagyis Bachelor of Science, tehát valamilyen oknál fogva ez a szak "tudományosnak" számít. Hűha, ha ezt most jegyzeteltem volna és nem megfogalmazva írtam volna le, most reeengeteg nyilacskát használtam volna az ok-okozati összefüggések illusztrálására. De mivel ritkán használom mostanában a "szíp magyar nyelvtet", ez kifejezetten jól esett. Ne ítéljetek el! NA mármost. Mindez annyit tesz, hogy megtanulom, milyen szektorokból épül fel egy hotel, hogyan menedzseljem a beosztottakat, de arról is, milyen légkört kell teremteni a dolgozóknak. Épp ezért, a motiváció fontosságát ma a reggeli előadáson 2 órán keresztül boncolgatta a tanár nekünk. Nagyon fontos, hogy hiába tűnik evid...
Read more

Mission 1. Angol lakos vagyok ám

Image
Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem. Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg. Az első sikerem az orvos sal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával. Őszintén? Kicsit...
Read more

The reasons, the excuses and the mute

I believe in three types of people. The reasons, the excuses and the mute. Decisions are hard. Period. They can hurt. As well. Both the ones making up their minds and the ones nearby. Sometimes you gotta do what you gotta do. And there is nothing to be judged about that. You have got to a point in life where you are presented with an option or another way, and it is completely natural to do what is the best for you. Good for you! At the end of the day, you are who matters the most to you. But it also matters how you handle it. How you go through with it. If in doubt, it is human instinct to justify ourselves, our decisions. The reasons are the ones who will be out and open, letting the truth take the blame. They are the bravest for standing to be judged, and for believing in their own right. The excuses will live up to this instinct fully by putting themselves in a light that others won't judge. Could be lies, could be exaggeration, and also could be done completely uninte...
Read more