Drága Artúr - Amelyikben bemutatlak a világomnak

Drága Artúr,

Ma ünnepeljük, hogy fél éves lettél. Mire ezeket a sorokat olvasni fogod, hiszem, hogy elég idős leszel, hogy talán kicsit is megértsd, amiről beszélek. Adja a sors, hogy felét se éld át mindazon nehézségeknek, amiken én túlestem, amikbe beleroppantam, amikkel most harcolok, s amik még előttem állnak; de remélem, hogy azok a felemelő élmények, az élet édes pillanatai számodra is elérhetőek lesznek egy napon, amiket valaha én is átélhettem.

Had mondjam el elsősorban, hiszen ez lesz a legfontosabb dolog, amit valaha is mondhatok neked, és tudom, hogy nem egyszer fogom ezt neked elismételni az életben:

Egyszerűen egy csoda vagy.

Nem igazán döntöttem még el, hogy hiszek e a csodákban egyáltalán. Legtöbbször, ha meg is esnek, nem tartanak többé három napnál, ahogy a mondás is tartja, tehát te igazán nagy csoda vagy, ráadásul olyan, ami örökké tart. Az élet nem osztogatja csak úgy a jó dolgokat, mint az ingyen mintát szokták a boltokban. Harcolni kell értük, küzdeni minden érdemért és elismerésért; erőfeszítést kell tenni minden egyes alkalommal, hogy kikelj az ágyból, és sokszor az a legnehezebb pontja a napnak.

De hát te még nem tudod ezt, az élet igen egyszerű most még, nem igaz? Anya ott van hogy gondoskodjon rólad, megvédjen és lesse minden kívánságodat. De ez se fog örökké tartani. Készülj fel, legdrágább kisöcsém, mert az élet egyszercsak igazán meg fog változni, lehet, hogy egyik napról a másikra, lehet, hogy csak fokozatosan, de egy nap majd visszapillantasz és le fog esni az állad, milyen fordulatot vettek a dolgok.

Én sokszor néztem már vissza és vettem észre, hogy nem úgy alakult az élet, ahogy én azt kislányként elterveztem, hogy nem ott állok, ahol anno akartam. Pont egy ilyen periódusban voltam, mikor te megérkeztél.

Lehet, hogy ez most kicsit nyersen fog hangzani, de sokáig hittem, hogy majd te leszel a megváltóm, aki alkalmat ad arra, hogy mindezt magam mögött hagyjam. Pontosan emlékszem, miként zajlott le az egész bennem. Késő estig ébren voltam, barátaimnál töltöttem pár napot, már mindenki mélyen aludt. És tudtam, hogy nem lesz addig nyugtom, amíg meg nem tudom, hogy megszülettél. Mikor megérkezett a hír Anyától, rögtön könnyek futották el a szemeim és egyszerűen alig v

ártam, hogy láthassalak. S mikor először láttam egy képet rólad, hirtelenjében teljesen megváltoztak a gondolataim, az érzéseim eziránt: rájöttem, hogy te nem azért léptél az életembe, hogy el tudjam engedni, hanem hogy legyen még egy okom, egy igazán tiszta okom arra, hogy tovább küzdjek.

Te vagy a csodám, egyike azon kevés meghatározhatatlan fordulópontoknak az életemben, ami jobbá tette a világomat. Épphogy csak megszülettél, és máris annyi mindent tanítottál nekem, hát egy percig se félj, mert igérem, hogy viszonzom mindezt neked, nővéredként itt leszek mindig, hogy felkészítselek az élet borzalmaira, hogy együtt nevessek veled, hogy mindig megpróbáljak rámutatni az élet napos oldalára.

Üdvözöllek a világban, Bogyókám. Nehéz menet lesz.

Szeretlek mindörökké,

Moo.