Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem. Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg. Az első sikerem az orvos sal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával. Őszintén? Kicsit...
Biztos vagyok benne, hogy legtöbbetek tudja, mi a Movember. Ennek ellenére megtehetném, hogy elmagyarázom, honnan származik, miért csinálják az emberek. Megtehetném. Nem fogom. Mindenesetre annyit el tudok mondani, hogy a lényeg, hogy a férfiak nem borotválkoznak, mindenki szakállat és bajuszt növeszt. Nos lévén, hogy 8 fiúval lakom együtt, természetesen nem egy arcszőrzet növekszik nálunk sem. Természetesen általánosságban kompromisszumos megoldáshoz folyamodnak és a szakállat leborotválják, míg a bajszot megtartják. Ez még viccesebbé teszi az egészet! :) Szóval, ha sikerül, hónap végén készítek róluk képet... Ebben a hónapban már sok minden történt velem, például megkóstoltam egy sor tengeri ételt, ami nagy szó, ahhoz képest, hogy utálom őket. Kivéve a rákot. Az valami isteni. Találtunk egy házat jövőre!! Hétfőn írjuk alá a szerződést! Nincs kaució, csak 50 fontot kell fizetni adminisztrációs díjként. Enyém a legkisebb szoba, én választottam. Így a legolcsóbb is. És lesz egy...
This might be controversial, and it will be a messy blob of words but this is what I think, and I am not really sure yet how to explain... I know I wrote about their expectations and ours in part one, where I went on about how I have very specific standards I want to uphold myself to, while my partner loves me the same. You could say, it's never about the looks, he loves what's inside, not what's on the outside. On the other hand, I had boyfriends in the past who would only pay real attention to me if I stayed under a certain weight. When I felt he had been drifting away from me, I just had to make sure my ribs were showing under my top. So I am true advocate of people not telling their partners how they should look in order to love them and stay with them. To an extent. I still think it is important to understand that we all have preferences, because, with all honesty, we do find some people attractive for certain attributes, and looks are included in that. And I don't...
Comments
Post a Comment