Operation Transfer Girl

Congratulations! Your place at Plymouth University (P60) to study International Hospitality Management (N223) has been confirmed. - írja a UCAS, ahogy belépek a trackbe. Tehát sikerült és felvettek. Minden eredményemet elküldtem nekik július 2.-ig és azóta minden nap óránként csekkoltam a mailboxomat, hátha megérkezett az email tőlük. És tegnap, július 15-én megérkezett. Ez azt jelenti, hogy: tetszettem nekik, amit leírtam a motivációs levelemben, amit eddig megcsináltam az életben. Persze, ha nem tetszett volna nekik, akkor már nem is ajánlanak helyet se. De igen, megadták a feltételeit annak, hogy felvegyenek. és úgy tűnik, hogy teljesítettem azokat. Mármint természetesen tudtam már rég, hogy teljesítettem. Letettem a nyelvvizsgát, jobb eredménnyel, mint elvárták, és az érettségin is sikerült a kért négyegészes átlagnál jobbat produkálni. Ezentúl tanulói jogviszonyom van velük, vagy legalábbis olyasmi, tehát Magyarországon már nem vagyok tanuló. Kettős érzéseim vannak ezzel ...

Kezdtem volna a blogolást ott, ahol eldöntöttem, hogy itt folytatom tovább az életet? Vagy mikor jelentkeztem az egyetemre? Vagy mikor most, nyáron papíron kiköltöztem Apáékhoz? Amióta megérkeztem, július 3-án, intézzük az ügyeimet. A cél: angol lakost csinálni belőlem. Mint számomra kiderült, itt nincs olyan, hogy lakcímkártya, nem lehet valakit valahogy csak úgy bejelenteni. Inkább, hogy úgy fogalmazzak, elhinteni a magokat, lábnyomokat hagyni mindenhol, úgy, hogy a nevem alatt ez a cím jelenjen meg. Az első sikerem az orvos sal volt. Apával odamentünk, kitöltöttünk egy rakááááás papírt, mindenféle kérdésekkel. Még azt is megkérdezték, heti hányszor iszom alkoholt... De a nővér nagyon kedves volt. Kicsi rendelő, gyerekek és idősek egyaránt járnak oda. Tényleg barátságos maga az épület is. Mikor beadtam a papírokat, a pultos nővér szólt, hogy hamarosan postázzák az NHS számomat, valamint adott időpontot vizitre. Szerdára kellett mennem, vizeletmintával. Őszintén? Kicsit...

      Örülnék, ha tudnám, hol kezdjem el ezt a blogot. Itt az interneten millió és millió blogger írja le gondolatait. Ám az írás korántsem az a tudományág, ami mindenkinek való. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer leszek annyira elszánt, hogy mégis megpróbáljam a lehetetlent: leírni, ami történik.         Mindehhez kellett találjak egy funkciót, egy mozgatórugót, ami majd motivál arra, hogy időről időre idelátogassak és legépeljem azt, amit üzenni akarok.           Nem garantálom, hogy csupa olyat fogok postolni, ami mindenkit érint. De aki ismer, tudni fogja, hogy miért írok mit. Aki pedig csak most ismerne meg, nos... Ő elkapta azt a pillanatot az életemből, amikor megváltozik minden.          Ezért kezdek most blogolni, és nem tettem 2 éve és nem 1 év múlva fogom. Most kezdek új életet, egy teljesen más közegben, s erről tájékoztatok majd mindenkit, akit érdekel. Ez a blogom funkciója, ez a...